EGY ÚJABB KLASSZIKUS: SZILVALEKVÁROS LINZER

By 2020.10.12. Aprósütemény

A linzer számomra egy nagy rejtély volt. Egyrészt egy nagyon egyszerű, alap sütemény, ami szinte minden háztartásban készül az ünnepi alkalmakra, mégis egy csomó panasz érkezik szegényre, mert nem akar összeállni, törik, kemény, nem is akar megpuhulni, ízetlen. Mindenki keresi a tuti receptet, ami végre meg is puhul, és azt a finom, linzeres ízt és állagot hozza, ami miatt olyan népszerű ez a sütemény.

 

 

 

A cukrászsuli és jó sok tepsi linzer után kijelenthetem, hogy nem a receptben kell keresni a tutit, sokkal inkább az alapanyagokban és az elkészítés módjában. Remélem, hogy a következő recepttel és néhány tippel tudok segíteni a tökéletes linzer elkészítésében. Nekem nagy kedvencem lett.

 

 

 

 

Szilvalekváros linzer

Hozzávalók kb 45-50 db linzervirághoz (kb 90 dkg betöltve)

375 g liszt

250 g hideg vaj

125 g porcukor

2 tojássárgájá

1 csipet só

 

szilvalekvár

 

Az első és legfontosabb tanács, hogy igazi vajjal dolgozzunk. A margarintól keményebb, a zsírtól pedig lágyabb lesz a tészta. Emellett a vaj az ízével is hozzájárul a végeredményhez.

A második, de ugyanolyan fontos tanács, hogy minden alapanyag hideg legyen. A vajat csak közvetlenül felhasználás előtt vegyük ki a hűtőből, és utána is a lehető legkevesebbet érintkezzen a kezünkkel, különben megolvad, és nem alakul ki a finom, kekszes állaga. A szaknyelv úgy mondja, hogy leég a tészta.

Az első lépésben a kockára vágott vajat és a lisztet elmorzsoljuk egymással. A művelet lényeg, hogy a liszt szemcséi körbevegyék a vajat, így az közvetlenül ne érintkezzenk a kezünkkel, a már említett állag érdekében. Ezt a műveletet meggyorsíthajuk, ha egy késes aprítóban keverjük össze a lisztet és a vajat, pár másodper elég is hozzá. Az elmorzsolt lisztes vajhoz hozzáadjuk a porcukrot, a sót és a tojássárgáját. A só szépen kiemeli a vaj ízét, a tojássárgája pedig plusz zsiradékként könnyebben kezelhetővé teszi a tésztát, és nyújtás közben nem fog töredezni. Gyors mozdulatokkal összegyúrjuk a tésztát. Az elején az lesz az érzésünk, hogy soha nem fog összeállni, de a végén mégis szép, egynemű tészta lesz belőle. Fontos, hogy ne gyúrjuk túl, inkább egy mozdulattal hamarabb fejezzük be, mint amit elégnek ítélünk.

A tésztát csomaguljuk folpackba vagy tegyük nejlonzacskóba, és legalább 1 órát pihentessük a hűtőben, hogy a vaj visszahűlhessen. Az sem baj, ha egy egész éjszakán át a hűtőben tartjuk.

A pihentetett tésztát lisztezett deszkán kb fél centi vastagságúra nyújtjuk, és a kiszaggatott linzereket sütőpapírral bélelt tepsibe tesszük. Azt a tésztarészt, amit éppen nem használunk, tegyük vissza a hűtőbe. Igyekezzünk minél kevesebbszer kinyújtani, mert a pluszban felvett liszttől egy idő után módosul az állaga.

 

A kiszaggatott süteményeket 180 fokra előmelegített sütőben, 6-8 perc alatt készre sütjük. Akkor vegyük ki, amikor még szép világos, legfeljebb egy picit barnult a széle. Úgy tűnhet, hogy még nincs megsülve, és ekkor még nagyon puha is, de mikor kihűl, eléri a kekszes állagát.

 

Végül két linzert, ízlés szerinti mennyiségű (Apukám szerint sosem lehet túl sok) lekvárral összeragasztunk. A linzerek vastagságától függően fél-1 nap alatt megpuhulnak.

 

 

Leave a Reply